Fagylalttörténet (1)


Noha szeretünk azzal hivalkodni, hogy mindent, ami az európai kultúrában megemlítésre méltó, a görögöktől fogva ismerünk, a fagylalttal kapcsolatban fejet kell hajtanunk a kínaiak előtt.
Ha ugyanis igaz, amit a gasztronómia kutatói állítanak, akkor a kínaiaknak köszönhetjük a fagylaltot. Sőt, ötezer évvel ezelőtti adatok beszélnek arról, hogy tej, víz, jég és ízesítő adalékanyagok hozzáadásával valami olyasmit készítettek, amit ma már fagylaltnak nevezhetnénk. A gyártásának titka jutott el az ókori Egyiptomba, ahol egy technológiai mozzanattal bővítették a gyártást, ugyanis egy lyukas tetejű cserépedény felett legyezőket lengettek, vagyis a hűtést, alapkérdését oldották meg. Innen a perzsák vitték tovább a hideg édesség hírét a Földközi- tenger mellékére, végül a régi Rómába.
A görögök persze azért belekerülnek a képbe, ugyanis a római kultúra hátterében mindig a görögség áll. Simonidus, a ma már csak erről ismert költő az Olimposz- hegy (még egyszer a régi görögök, a fiatalabbak kedvéért: ez volt a görög istenek lakhelye!) havát szolgálta fel lakomáján, kelyhekbe töltve. Egy még kisebb tehetségű költő, Néró császár, pedig sajátos keveréket állíttatott elő, melyben hó, rózsavíz, méz, gyümölcs és famézga (mint, mondjuk, kötőanyag) adta a korai fagylaltcsemegét.
Róma hanyatlása egy birodalom pusztulását jelentette, de a finomságok receptjei nem vesztek el nyomtalanul. Amikor a középkorban ismét megerősödtek a mai Itáliai kis királyságai és hercegségei, ismét lett élvezője a hideg finomságoknak.
Magyar földre is olasz közvetítéssel került el a fagylalt: Mátyás király felesége, Aragóniai Beatrix, a nápolyi király lánya gazdag udvartartást hozott magával, s ebbe belefértek az írók, festők, szobrászok, tudós tanárok mellett az udvari sütő- és cukrászmesterek is. Korabeli krónikák ugyan nem őrizték meg a királyi lakomák fogásait, de követi levelekből és kortársak beszámolóiból tudjuk, hogy volt miért megnyalni mind a tíz ujját a Mátyás udvarába látogatónak.
Százötven éves uralmuk idején a törökök másfajta ételeket és italokat tettek általánossá, így aztán a fagylalt csak az 1700- as évek elején bukkan fel ismét, ámbár akkor is csak a főúri ételek között.
Akkor sem ezen a néven említették, és mivel olasz eredetű nevén gelato (fagyasztott) vagy német átvétellel Eis (jég) néven ismerték, ezért megnevezésében is meglehetős bizonytalanság volt sokáig.
A XVIII. Század harmadik harmadában meginduló nyelvújítás során erre is kerestek magyaros megfelelőt, 1775-ben egy Báróczi Sándor nevű testőr-író alkotta meg a \"fagylalt\" szót, amely sokáig csak lappangó kifejezés maradt, csaknem hetven évig.
Körülbelül ebben az időben születhetett az ismeretlen szerzőtől származó sárospataki kéziratos szakácskönyv, amely az édességek között fölemlíti a fagyos édességet, amelyet hóval vagy sózott jéggel hűtenek le, s ugyancsak a század közepéről való egy másik gyűjtemény, melyben Apor Péter ró leánya, Erdély gubernátorának felesége írja le receptjei között tízegynéhány fagylalt elkészítését. De hogy valami ismertebb irodalmi gyöngyszemet is fölemlegessünk:
Gvadányi Józsefnek a peleskei nótárius budai utazásáról szóló csúfondáros-csípős (mondjuk így:) verses kalandregényében így ír 1788-ban: \"Elmentem, s megálltam / a híd túlsó végén, / Ahol egy szép sátor / állott a bal felén, / Ebben sok sétáló / mulatgatott kedvén, / / Egyik limonádét, / másik fagyost kérvén.\" Vagyis dívott az utcai fagylaltozás, a városon átfújó poros szélben. Mert Pest és Buda poros, reménytelenül poros...
Szintén az ezerhétszázas években élt Splényi Béla, akinek emlékiratai megőrizték e vendéglátóhelyek leírását. Amikor hídról beszél, ne felejtsük el, hogy még jócskán a Lánchíd megépítése előtt vagyunk, tehát a fölemlített híd az a hajók sorából összeállított ideiglenes pontonhíd volt, mely valamivel a mai Erzsébet híd fölött, hozzávetőleg a mai Marriott szálló és a Várkert kioszk között kötötte össze a két partot, az Ördögárok beömlésétől északra. \"A hídnak úgy a budai, mint a pesti oldalán két-két, hosszúkás, lapos fedelű házikó volt, amelyek egyikében, mind a két parton, a katonai őrség. A pesti másik házikóban Vogler vendéglős sajtot és egyéb hideg étkeket és bort vagy liqeurt árult.\" Szóval itt lehetett fagyost kóstolni.
A kor újságcikkei gyakran emlegetik némi vágyakozással, mily kevesek engedhetik meg maguknak a fagylaltot. Splényi Béla meg is említi, hogy apja, ha jobb vendéglőbe küldte, az ebéd árát odaadta, de a hideg csemegét az ifjú saját zsebből fizetette ki.


tovább



Almácska